Elmélkedés: Péter apostol kérdése sokunk lelkéből fakad: Mit kapunk, ha hűségesek vagyunk Jézushoz? A kérdés mögött nem önzés rejlik, hanem őszinte emberi vágy: biztosak szeretnénk lenni abban, hogy az életünk, az áldozataink, a lemondásaink nem hiábavalók. Jézus nem neheztel a kérdésért, hanem azt válaszolja, hogy aki érte és az evangéliumért elhagyja otthonát, családját, életét, az százannyit kap és az örök életet. Jézus tehát nem csupán kér, hanem ígér is. A keresztény élet a lemondásokon túl a teljesebb élet útja. Isten nem elvesz, hanem megsokszoroz. Amit hittel, szabadon elengedünk, azt ő más formában, mélyebben adja vissza. Nem feltétlenül anyagi értelemben, hanem szeretet, közösség, béke és méltóság formájában. Egy szerzetes mesélte, hogy amikor elhagyta a szüleit, fájdalmas volt számára az elválás. De később – mondta – minden közösség, ahová került, otthonává vált, minden testvér kicsit apja, anyja, testvére lett. Aki Isten kezébe teszi életét, az nem csupán másfajta életet kap, hanem mélyebben élheti azt, mint valaha. Az evangélium lelkisége nem az üzleti élet logikája, hanem a szereteté. Nem az a kérdés, mit kapunk cserébe áldozatainkért és lemondásainkért, hanem az, hogy mennyire bízunk Isten gondoskodásában. A keresztény élet nem mentes a nehézségektől, de minden szenvedés közepette ott az ígéret: az örök élet elnyerése a jövőben, és Isten közelsége a jelenben. Amit mi pillanatnyilag veszteségnek látunk, az lehet kegyelem, az örök élet kapuja. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te tudod, mit jelent nekem mindaz, amihez ragaszkodom. Köszönöm, hogy meghívtál, és segítettél sok mindent elhagyni érted. Add, hogy ne számolgassam, mit vesztettem és miről mondtam le, hanem örömmel fedezzem fel, mennyi mindennel ajándékozol meg nap mint nap! Erősíts, hogy ne féljek a nehézségektől, hanem rád bízzam egész életemet! Add, hogy a világ szemében ne legyek az elsők között, hanem utolsóként is helyem legyen a te országodban!

Elmélkedés: A gazdag ifjú története olyan kérdéssel indul, amelyet sokan felteszünk, őszintén, vágyakozva: Mi jót kell tennem? Az örök élet utáni vágy ott él az ember szívében, még ha néha el is nyomja a világ zaja. Az ifjú, akinek nem tudjuk meg a nevét, nemcsak hallgatni akarta Jézust, hanem hozzá sietett, térdre borult előtte, jelezve, hogy keresi az igazságot. Jézus válasza két szinten mozog. Először a parancsolatokat idézi, azokat, amelyeket a zsidó fiú jól ismerhetett. Erre büszkén feleli: „Ezt mind megtartottam.” Jézus nem vonja kétségbe szavait, hanem rátekint, és megkedveli. Ez a pillanat fordulatot hoz. A szerető tekintet nem dicsér, hanem hív, egy második, egy magasabb lelki szintre: „Menj, add el, amid van …, és kövess engem!” Jézus nem az anyagiakról beszél elsősorban, hanem a szív szabadságáról. A fiú ragaszkodik vagyonához, de nem a pénz birtoklása a baj, hanem a kötődés, amely megakadályozza, hogy szabadon válaszoljon Isten hívására. A követés ára mindig az, hogy valamiről lemondjunk annak érdekében, hogy nagyobbat nyerjünk: magát Krisztust. A tanítványok döbbenete jogos: „Ki üdvözülhet?” Jézus válasza megnyugtat: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem.” Az üdvösség nem teljesítmény, hanem kegyelem, de az ember nyitottságát, döntését, bizalmát kívánja. Isten nem veszi el, de hívja, vezeti, meghívja az embert az önátadásra. És ebben segít a Szentlélek, aki lelkünkben alakítja ki azt a szabadságot, amely kész lemondani a kevésről, hogy befogadhassa a teljességet. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus! Én is szeretném elnyerni az örök életet, de gyakran megrémülök, amikor kérésed túl nehéznek tűnik. Néha félek elengedni azt, amihez kötődöm, amiben biztonságot keresek. Tekints rám is szeretettel, és adj erőt, hogy szabadon kövesselek téged! Taníts meg különbséget tenni a mulandó és az örök dolgok között, és vezess el arra az örömre, amely csak nálad található meg! Add, hogy ne féljek lemondani a kicsiről, ha ezáltal téged nyerhetlek el!

Elmélkedés: Az új teremtés kezdete „Vegyétek a Szentlelket!” – mondja Jézus, és leheletével, mint a teremtés hajnalán, új életet lehel az apostolokba. Ez az új teremtés kezdete: a bűnnel megsebzett világban Isten egy új népet hív életre, akik az irgalmasság, a megbocsátás, a kiengesztelődés szolgálatára kaptak meghívást. Pünkösd, a Szentlélek eljövetele fordulópont. A zárt ajtók mögött ülő tanítványokból tanúságtevők lesznek. Nem a maguk erejéből, hanem a Szentléleknek köszönhetően. Az Egyház születésnapja ez: nem intézményként, hanem küldetést kapott közösségként. Minden hívő, aki részesül a Lélek ajándékaiban, küldetést kap, családban, munkahelyen, közösségben. Ott kell jelen lennünk, ahol békére, megbocsátásra, igazságra, örömre van szükség. Ahol a Lélek jelen van, ott élet van, ott az újrakezdés bármikor lehetséges. A Szentlélek ajándékai nem pusztán különleges kegyelmek vagy lelki élmények, hanem állandó működések bennünk. Az ajándékok célja, hogy elmélyítsék bennünk Isten ismeretét, szeretetét és az életszentségre való törekvést. A bölcsesség ajándéka nem egyszerűen emberi okosság, hanem az a látásmód, ahogyan Isten lát. Segít a mennyeiek fényében értékelni a földi dolgokat, és úgy dönteni, hogy az megfeleljen Isten akaratának. Amikor egy nehéz helyzetben hirtelen világossá válik, mit kell tennünk, akkor a Szentlélek működik bennünk. Az értelem ajándéka képessé tesz arra, hogy felfogjuk Isten igazságait, elmélyedjünk a hit misztériumaiban, és megértsük az evangélium üzenetét. Amikor egy bibliai szakasz egyszer csak „megszólal” bennünk, és úgy érezzük, hogy ez most nekünk szól, nekünk mutat utat, akkor ez a Szentléleknek köszönhető. A jó tanács ajándéka segít helyes döntéseket hozni, eligazodni a lelkiismeret hangja szerint, és megkülönböztetni a jót a rossztól, különösen erkölcsi kérdésekben. Amikor belső indítást érzünk, hogy valamit megtegyünk vagy elkerüljünk, és akkor vagy később világossá válik számunkra, hogy az volt a helyes, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a Szentlélek vezetett minket. A lelki erősség ajándéka egyféle isteni bátorsággal tölt el minket: kitartást ad a próbatételek idején, segít hűségesen megmaradni a hitben. Amikor van bátorságunk kiállni az igazságért, tanúságot tenni, vagy elviselni a szenvedést hittel és méltósággal, akkor Isten lelke működik bennünk. A tudomány ajándéka nem világi tudás, hanem annak felismerése, hogy minden teremtmény Istenre mutat, és hogy az anyagi dolgokat Isten rendje szerint kell használnunk. Amikor képesek vagyunk meglátni Isten kezét a természetben, egy emberi sorsban, vagy egy egyszerű hétköznapi történés mögött, akkor a Szentlélek vezetett minket ebben a felismerésben. A jámborság ajándéka az Isten iránti gyermeki szeretetet jelenti, amely nem félelemből, hanem bizalomból fakad. Élő kapcsolat ez Istennel, öröm az imában, tisztelet az emberek és szent dolgok iránt. Amikor belső vágy és igény támad bennünk az imádságra, az Eucharisztiára, vagy amikor mély együttérzést érzünk mások, különösen a szenvedők iránt, akkor a Szentlélek keltette mindezt bennünk. Az istenfélelem ajándéka nem rettegést jelent, hanem mély tiszteletet Isten szentsége iránt, továbbá annak tudatát, hogy ő hatalmas, én pedig az ő teremtménye vagyok. Segít elkerülni a bűnt, mert nem akarunk elszakadni tőle, akit szeretünk. Amikor szívünkben megszületik az istenközelség iránti vágy, vagy amikor egy bűnt már nem pusztán „szabályszegésként”, hanem szeretet-törésként élünk meg, akkor a Szentlélek gyújtotta meg bennünk az istenfélelem lángját. A Szentlélek hét ajándéka nem különlegeseknek szól, hanem minden hívőnek, aki kész nyitott szívvel kérni és befogadni ezeket. Jelenlétük legbiztosabb jele az, ha lassan, de biztosan átformálódik az életünk. © Horváth István Sándor

Imádság: Szentlélek Isten! Töltsd el szívemet ajándékaiddal! Add nekem a bölcsességet, hogy Isten szemével lássam a világot, az értelmet, hogy megértsem az ő igazságait! Add a jó tanács ajándékát, hogy mindig a helyes utat válasszam, és a lelki erősséget, hogy kitartsak a hitben! Kérlek, adj tudományt, hogy felfedezzem Isten jelenlétét mindenben, jámborságot, hogy örömmel és hűséggel szolgáljam őt, és istenfélelmet, hogy alázattal és szeretettel tiszteljem az Urat! Jöjj el, Szentlélek, alakíts át egészen, hogy életem Isten dicsőségére szolgáljon!

Elmélkedés: A húsvéti időszak utolsó evangéliumi szakasza ismét Jézus és Péter párbeszédéhez kapcsolódik. Péter, miután megkapta küldetését, azonnal hátrapillant: „Hát ővele mi lesz?” – kérdezi János apostolról. Ez a kérdés nagyon emberi. Hajlamosak vagyunk mások sorsát latolgatni, összehasonlítani saját utunkat másokéval, és közben elfelejthetjük, hogy Jézus mindenkit egyénileg hív és vezet. Jézus válasza világos: „Te kövess engem!” A tanítványi élet nem verseny, nem összehasonlítás másokkal, hanem személyes kapcsolat. Az igazi hívő nem mások útját nézi, hanem saját ösvényét Jézus nyomában. Ez nem bezárkózást jelent, hanem bizalmat: Isten mindenkinek saját időt, küldetést, kegyelmet ad. A Szentlélek nem egyforma módon munkálkodik bennünk, de egyetlen cél felé vezet. Ez a rövid szakasz János evangéliumának lezárása: „Ha egyenként mind megírnák, amit Jézus tett…” – szól az evangélista, s ezzel arra hív, hogy mi is a történet folytatásának részeseivé váljunk. A Lélek nemcsak a múltban működött, hanem ma is írja az evangélium élő fejezeteit rajtunk keresztül. A mi életünk is lehet tanúságtétel, csendes, de világító „írás” és örömhír, amelyben mások is felfedezik Jézus szeretetét. A pünkösd előtti napon ezzel a gondolattal zárjuk a húsvéti időt: Jézus szava ma is elhangzik felénk: „Te kövess engem!” A Szentlélek eljön, hogy mi élő evangéliummá váljunk a világban. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te egyenként hívsz bennünket, és személyre szóló utat adsz minden követődnek. Taníts meg, hogy ne mások sorsára figyeljek, ne hasonlítgassam magam senkihez, hanem szívvel-lélekkel kövesselek téged! Add, hogy ne irigységgel, hanem szeretettel nézzek a másik küldetésére! Legyen bennem bizalom, hogy amit nem értek, azt is rád bízzam! Vezess a te utadon, s add, hogy életem végéig kitartsak melletted! Küldd el Szentlelkedet, hogy megerősítsen a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében!

Elmélkedés: A feltámadt Jézus és Péter apostol közti párbeszéd az evangélium egyik legszemélyesebb, legemberibb jelenete. A háromszoros kérdés fájdalmasan emlékeztet a háromszoros tagadásra, és ugyanakkor háromszoros lehetőséget ad a szeretetkapcsolat helyreállítására, Péter részéről a bűnbánatra, Jézus részéről pedig a megbocsátásra. Jézus nem újratárgyalja a múltat, nem hozza elő a múlt bűnét, hanem csak egy dolgot kérdez: „Szeretsz engem?” Mert a tanítványság és a küldetés egyetlen igazi alapja a szeretet. Ez a kérdés minket is szíven talál. Nem azt kérdezi Jézus, hogy mennyit dolgoztunk, hány jócselekedetet tettünk, vagy mennyire voltunk sikeresek. Csak azt: szeretsz-e engem? És ha igen, akkor küldetést kapunk. A szeretet életre váltott engedelmesség és szolgálat. Nem lehet Jézust szeretni anélkül, hogy ne vennénk észre azokat, akiket ránk bíz: a gyengéket, a keresőket, az elesetteket, a reményüket elvesztett embereket. Pünkösd előtt e párbeszéd különös hangsúlyt kap: Péter válaszai még emberileg törékenyek, de a Szentlélek eljövetelével ezek a gyarló szavak erővé, küldetéssé, hűséggé formálódnak. A Lélek az, aki a szeretetet áldozattá, odaadássá formálja át. A pünkösdi várakozásban nekünk szól Jézus kérdése: „Szeretsz engem?” A Szentlélek pedig ad bátorságot a válaszhoz, és erőt, hogy a szóban megvallott szeretetből a szolgálat jócselekedetei fakadjanak. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus! Te ismered életemet minden múltbeli gyengeségemmel együtt. Mégis megkérdezed: „Szeretsz engem?” Köszönöm, hogy nem elutasítasz, hanem meghívsz az újrakezdésre. Gyújtsd fel bennem a szeretet tüzét, és küldd el Szentlelkedet, hogy ne csak szóval, hanem tettekkel is válaszoljak hívásodra! Add, hogy hűséges legyek a rám bízottakhoz, és minden nap újra kimondjam: igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!

Elmélkedés: Jézus főpapi imájának utolsó része már rólunk is szól. Nemcsak az utolsó vacsorán jelenlévő apostolokért imádkozik, hanem mindazokért, akik majd az ő tanúságtételük hatására hisznek benne, vagyis minden idők hívőiért. Jézus számít ránk, és épít tanúságtételünkre és hitünkre. Ez az isteni előrelátás és szeretet reményt ébreszt bennünk pünkösd előtt. Nem ismeretlen útra készülünk, hanem olyanra, amelyet Jézus imádsága kísér. Mit kér számunkra? „Hogy mindnyájan egyek legyenek.” Tegnap már találkoztunk ezzel a gondolattal, ma ismét az egységért könyörög, de most nemcsak a tanítványok között, hanem minden hívő közösségért. Ez az egység nem szervezeti vagy pusztán emberi összetartás, hanem olyan közösség, amelynek mintája az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Az egység nem csupán belső ügy, hanem a misszió és a missziós lelkület erőforrása. A Szentlélek eljövetele nem egyéni lelkesedést eredményez, hanem azt, hogy az Egyház, az élő közösség elindul tanúságot tenni. Ezért olyan fontos, hogy nyitott szívvel, közösségi lelkülettel készüljünk pünkösdre. A Lélek ott tud működni, ahol van egység, béke, kölcsönös szeretet, ahol az ember nem önmagáért él, hanem Istenért és felebarátaiért. Jézus azt kéri, hogy eljussunk az örök élet teljességébe. Jézus szava és jelenléte által az Atya szeretete költözik szívünkbe. Ezt a szeretetet hozza el a Szentlélek pünkösdkor: élő, mozdító, egységet teremtő szeretetet. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus! Te értem is imádkoztál, még mielőtt megszülettem volna. Köszönöm, hogy hitedben és szeretetedben már akkor helyem volt. Taníts meg egységben élni embertársaimmal, hogy ne megosztó, hanem összekötő legyek, ne viszályt, hanem békét teremtsek! Küldd el Szentlelkedet, hogy az Atya szeretete bennem is éljen, átformáljon és rajtam keresztül másokat is elérjen! Add, hogy a világ bennem is felismerje jelenlétedet, és vágyjon arra az egységre, amit csak te tudsz adni!

Elmélkedés: Jézus főpapi imájának utolsó része már rólunk is szól. Nemcsak az utolsó vacsorán jelenlévő apostolokért imádkozik, hanem mindazokért, akik majd az ő tanúságtételük hatására hisznek benne, vagyis minden idők hívőiért. Jézus számít ránk, és épít tanúságtételünkre és hitünkre. Ez az isteni előrelátás és szeretet reményt ébreszt bennünk pünkösd előtt. Nem ismeretlen útra készülünk, hanem olyanra, amelyet Jézus imádsága kísér. Mit kér számunkra? „Hogy mindnyájan egyek legyenek.” Tegnap már találkoztunk ezzel a gondolattal, ma ismét az egységért könyörög, de most nemcsak a tanítványok között, hanem minden hívő közösségért. Ez az egység nem szervezeti vagy pusztán emberi összetartás, hanem olyan közösség, amelynek mintája az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége. Az egység nem csupán belső ügy, hanem a misszió és a missziós lelkület erőforrása. A Szentlélek eljövetele nem egyéni lelkesedést eredményez, hanem azt, hogy az Egyház, az élő közösség elindul tanúságot tenni. Ezért olyan fontos, hogy nyitott szívvel, közösségi lelkülettel készüljünk pünkösdre. A Lélek ott tud működni, ahol van egység, béke, kölcsönös szeretet, ahol az ember nem önmagáért él, hanem Istenért és felebarátaiért. Jézus azt kéri, hogy eljussunk az örök élet teljességébe. Jézus szava és jelenléte által az Atya szeretete költözik szívünkbe. Ezt a szeretetet hozza el a Szentlélek pünkösdkor: élő, mozdító, egységet teremtő szeretetet. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus! Te értem is imádkoztál, még mielőtt megszülettem volna. Köszönöm, hogy hitedben és szeretetedben már akkor helyem volt. Taníts meg egységben élni embertársaimmal, hogy ne megosztó, hanem összekötő legyek, ne viszályt, hanem békét teremtsek! Küldd el Szentlelkedet, hogy az Atya szeretete bennem is éljen, átformáljon és rajtam keresztül másokat is elérjen! Add, hogy a világ bennem is felismerje jelenlétedet, és vágyjon arra az egységre, amit csak te tudsz adni!

Elmélkedés: Jézus főpapi imája folytatódik a mai evangéliumban. Nemcsak azért könyörög, hogy tanítványai megmaradjanak szeretetében, hanem hogy egyek legyenek, egy közösséget alkossanak egymással. Ez az egység azonban nem pusztán együttműködés vagy békés viszony, hanem részesedés az isteni szeretet egységében. Lényeges, hogy az egység nem emberi erőfeszítéssel jön létre, hanem a Szentlélek ajándéka. Pünkösd közeledtével az egység Lelkének kiáradásáért imádkozunk. A keresztény küldetés lényege, hogy a hívő ember nem menekül el a világ elől, hanem tanúságot tesz a világ előtt. Az Egyház így nem egy menedékhely, hanem a világ közepén élő közösség, amelyet a Szentlélek vezet. „Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság” – kéri Jézus. Az életszentség folyamata nem látványos: az Ige hallgatása, megtartása, és az abban való élet napról napra feladat számunkra. A Szentlélek, akire várunk, a szív legmélyén munkálkodik, hogy az ember Istenhez hasonlóvá váljék. Nem tökéletesnek születünk, hanem fokozatosan alakulunk, ez a megszentelődés, az életszentség útja. Aki az evangélium szerint él, az Krisztus lelkületét hordozza, és akkor is hűséges marad, ha a világ nem érti meg vagy elutasítja. Jézus imája azokért szól, akik küldetést kapnak tőle. Ahogyan ő az Atya küldötte, úgy küldi ő is övéit. E küldetés teljesítéséhez a Szentlélek a belső erőforrás. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te nem azt kérted, hogy vegyen ki minket az Atya a világból, hanem hogy őrizzen meg bennünket a gonosztól. Köszönöm, hogy a te tanításod szerint élhetek, és igazságod által napról napra formálsz. Szentelj meg engem a te igazságodban, hogy ne a világ elvárásaihoz igazodjam, hanem hozzád! Add, hogy egységben éljek embertársaimmal, és bennem is működjék a Szentlélek, aki vezet és segít a küldetésben!

Elmélkedés: A mai evangéliumban Jézus főpapi imájának kezdetét olvassuk, amelyet szenvedése előestéjén, az utolsó vacsorán mondott. Ez az ima a Fiú legbensőbb lelkületét tárja fel: engedelmesség, bizalom, szeretet – ezek jellemzik minden szavát. Jézus tudja, hogy mi vár rá a következő órákban, mégsem fél, nem menekül el, hanem odaadja, feláldozza önmagát. „Dicsőítsd meg Fiadat” – fordul az Atyához, s ez nem dicsőségvágy, hanem a megváltás művének beteljesedése. A kereszt dicsősége ellentétes a világ logikájával, mert az alázatban, a szolgálatban és az önátadásban ragyog fel. Jézus imájában benne rejlik a kereszt és a feltámadás titka. „Tieid voltak, és nekem adtad őket” – folytatódik az ima a tanítványokért. Az ember nem önmagáé, hanem Istené. Jézusnak az a küldetése, hogy megőrizze, tanítsa, vezesse, s végül elvezesse az Atyához az embereket. Ez az igazság átjárja mindennapi életünket: nem vagyunk elhagyatottak, mert Jézus közbenjár értünk, és a Szentlélek segítségével kapcsolatban vagyunk az Atyával. A Szentlélek működésének jele az emberben a krisztusi tanításhoz hűséges szív. Pünkösd ünnepének közeledtével, kérdezzük meg magunktól: meghalljuk-e Isten nekünk szóló üzenetét, éltet-e, formál-e minket az isteni tanítás? A Szentlélek nemcsak vigasztaló, hanem emlékeztető is: ő juttatja eszünkbe Jézus szavait, hogy az Ige életre keljen bennünk. A Szentlélekre való várakozás már a beteljesülés felé közeledik. Jézus tudja, hogy a Lélek hamarosan eljön, és a tanítványok – minden gyengeségük ellenére – meg fogják érteni és meg fogják őrizni azt az igazságot, amit tőle kaptak. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus! Te az Atyához fordultál értünk, hogy minket megőrizz az ő nevében. Köszönöm, hogy ismersz, elfogadsz, és úgy tekintesz rám, mint aki hozzád tartozom. Taníts meg engem is úgy imádkozni, ahogy te imádkoztál: szeretettel, bizalommal és teljes önátadással! Készítsd fel szívemet a Szentlélek befogadására, hogy éljem és megtartsam a te tanításodat! Segíts, hogy életem megdicsőítse az Atyát!

Elmélkedés: A tanítványok megkönnyebbülnek, mert úgy érzik, végre értik Mesterük szavait. Világosan beszél, egyértelmű kijelentéseket tesz, többé nincs rejtély, nincs titok. De Jézus kérdése visszahelyezi őket a valóságba: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek.” Jézus úgy érzi, hogy tanítványai még nem állnak készen arra a hűségre, amely a kereszt mellett is kitart. Hitük őszinte, de gyenge. Lelkesedésük valódi, de még nem mélyen gyökerező. Az Úr mennybemenetelének ünnepe után már a Szentlélek eljövetelére készülünk. A Lélek az, aki megerősíti hitünket, elmélyíti az Istennel való kapcsolatunkat, és képessé tesz arra, hogy „ne szaladjunk szét” a nehéz időkben, és a Krisztusba vetett hit ne vesszen el a próbatételek idején. Jézus előre látja tanítványai gyengeségét, ezért felkészíti őket a Szentlélek jövetelére, aki majd bátorrá, hűséges tanúkká formálja őket. A Lélek eljövetelének egyik első gyümölcse a béke. Ez nem konfliktusmentesség, hanem az Isten közelségéből fakadó belső biztonság. Ezzel a békével a szívünkben várjuk a pünkösdöt! Ne türelmetlenül, ne a saját erőnkre hagyatkozva, hanem annak tudatában, hogy a Lélek eljön és Jézus ígérete szerint megerősít minket a hitben és a tanúságtételben. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy ismersz engem, gyengeségeimmel és hűtlenségeimmel együtt. Te békét ígérsz, amely nem a körülmények nyugalmából fakad, hanem a te jelenlétedből. Készítsd elő szívemet a Szentlélek befogadására, hogy hitem erős maradjon a próbatételek közepette is! Erősíts meg, hogy ne széledjek szét, ne hátráljak meg, hanem kitartsak melletted, akiből az Atya szeretete és irgalma árad felém!