2026. január 29. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” Mk 4,21-25

Elmélkedés: A mai evangéliumban Jézus a tanítványi feladatunkról ad tanítást. „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy elrejtsék?” – hangzik kérdése. A válasz magától értetődő: a fény forrását nem szabad elrejteni, a fénynek láthatónak kell lennie. Isten igéje, szava, üzenete ilyen fény. Nem arra való, hogy elrejtsük, hanem hogy életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel továbbadjuk. A keresztény ember nem rejtőzködhet, hanem életével világítania kell, hiszen a világban oly’ sok ember keresi a kiutat a hitetlenség és a reménytelenség sötétségéből. De hogyan világítsunk? Úgy, hogy szívünkben él az evangélium, és ezt sugározzuk mások felé. Ha Jézus tanítása szerint élünk, előbb-utóbb mások is észreveszik hitünket, reményünket, szeretetünket. A lámpás nem önmagát világítja meg, hanem fényével megvilágítja az utat. A keresztény tanúságtétel sem önmagunkról szól, hanem Isten világosságáról, aki felé minden embernek haladnia kell. Jézus meglepő kijelentéssel zárja tanítását: „Akinek van, még kap; akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” Ez nem igazságtalanság, hanem lelki törvényszerűség: ha nem élünk a kegyelemmel, lassan elhal bennünk. Ha viszont elfogadjuk, akkor növekedni fog bennünk az isteni élet. Legyünk tehát nyitott szívű hallgatói az igének és világító lámpások a világban! © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága. Köszönöm, hogy igéd által fényt gyújtasz szívemben. Segíts, hogy ne rejtsem el, ne szégyelljem hitemet, hanem tanúságot tegyek rólad életemmel! Tisztíts meg minden félelemtől és önzéstől, hogy világítani tudjak mások számára is! Adj éber szívet, amely figyel arra, amit hall, és bátorságot, hogy továbbadjam tanításodat! Taníts engem irgalomra, türelemre és nagylelkűségre! Add, hogy befogadjam kegyelmedet, és gyümölcsözően használjam embertársaim javára dicsőséget szerezve neked!