2026. július 2. – Csütörtök, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56

Elmélkedés: Mária sietve elindul a hegyek közé, szíve alatt hordja a gyermeket, aki a Megváltó. A názáreti lány személye egyszerre rejtett és dicsőséges. Az a nő, akit Isten kiválasztott, nem hátradől, hanem útra kel. Nem önmagával van elfoglalva, hanem másokat keres, konkrétan Erzsébetet, aki maga is csodát hordoz szíve alatt. Kettejük találkozásának hátterében ott a Szentlélek. Öröm, hála és jövendölés egyszerre fakad fel a találkozás pillanatában. Erzsébet felismeri Mária méhében az Urat, és Mária hálaénekre fakad: „Magasztalja lelkem az Urat!” Ez az ének nem csupán szép vallásos szöveg, hanem a hívő ember válasza a kegyelemre. Mária nem magát emeli fel, hanem azt ünnepli, hogy Isten kegyelme csodás dolgokat képes tenni azokkal, akik alázattal engedelmeskednek neki. A Magnificat évszázadok óta az Egyház imája. A szegények, az elnyomottak, az egyszerű emberek hálaadása ez, akik tudják, hogy Isten hűséges. Mária ebben az imában nem a jövőről álmodozik, hanem a jelenben megtapasztalt csodát ünnepli. Az igazi hit cselekvő és nem passzív. Nem saját érdekeit keresi, hanem másokat szolgál. Mária alázata az isteni erő legmélyebb hordozója. Nekünk is azt üzeni: induljunk el, vigyük Krisztust a szívünkben másokhoz. És legyünk hálásak, ha felismerik a bennünk élő Urat! © Horváth István Sándor

Imádság: Mária, Isten Anyja, segíts, hogy hozzád hasonlóan én is elinduljak a szolgáló szeretet útján! Taníts engem észrevenni mások szükségét, hordozni Krisztust a szívemben és jelen lenni a világban szeretettel! Add, hogy ne magamat, hanem az Urat magasztaljam! Taníts hálásnak lenni, amikor Isten megajándékoz, és hinni akkor is, amikor nem látok világosan! Segíts, hogy bátran mondhassam: Nagyot tett velem a hatalmas Isten!