2025. július 22. – Kedd, Szent Mária Magdolna

A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés: Szent János evangéliuma szerint Mária Magdolna volt az első, aki húsvétkor találkozott a feltámadt Jézussal. A korábban bűnös, de később megtért asszony a kereszthalált követően is az Úr közelében szeretne lenni, ezért hajnalban Jézus sírjához megy, mit sem sejtve a kevéssel ezelőtt történt feltámadásról. Első tapasztalata az elmozdított kő és az üres sír, amely alapján azt vélte, hogy Jézus holttestét elvitték. Ezután pillantja meg a két angyalt, akiknek elmondja szomorúságának okát. A nem várt körülmények oly erősen megzavarják gondolkodását, hogy esély sincs arra, hogy megszülessen benne a feltámadás hite. Amikor ezután észreveszi Jézust, nem ismeri fel őt, hanem azt gondolja, hogy a kertész áll előtte. Ez még inkább megzavarja gondolkodását. Szorongása, félelme és szomorúsága tovább nő. A találkozás akkor ér a fordulóponthoz, amikor Jézus nevén szólítja Mária Magdolnát, s ennek köszönhetően felismeri az Urat. Jézus sokszor egészen közel áll hozzánk, de mi – Mária Magdolnához hasonlóan – nem ismerjük fel őt. Emberi elképzeléseink sokszor tévesek az Úrról, s emiatt akadályoznak minket a felismerésben. Elképzelünk magunknak egy Istent, egy olyat, aki megfelel elvárásainknak. Aki talán nem kér sokat tőlünk, de akitől sokat várhatunk. Valójában azonban nem létezik olyan Isten, akit a saját igényeink szerint alakíthatnánk. Valójában csak olyan Isten létezik, aki képes átalakítani minket, s aki képes eltörölni bűneinket. Ha megtanulunk nyitott szívvel járni és hittel szemlélni a világot, s ha megtanuljuk felismerni és értékelni akár a legkisebb jót is, amivel találkozunk, akkor észre fogjuk venni Jézust, aki naponta hozzánk lép és megszólít minket. © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján!