2024. január 29. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 5,1-20

Elmélkedés: A kafarnaumi zsinagógából a Genezáreti-tóhoz vezet minket a mai evangélium. Mindkét helyen Jézus ördögűző csodát tesz, a zsinagógában egy ördögöt űz ki valakiből, a gerázaiak vidékén egy egész seregnyit. Az előbbi csodánál megdöbbenés és elismerés a reakció, az utóbbinál elutasítás. Ennek oka az volt, hogy a csoda miatt egy sertéskonda, az emberek tulajdona odaveszett. A Jézushoz tóduló emberek számára ugyanis nem a gonosz lélektől való megszabadulás, nem az emberi élet megmentése volt a lényeges, hanem állataikat sajnálták. Ez a mentalitás nem ókori sajátosság, hiszen napjainkban is sokan vélik azt, hogy a tulajdonuk, a vagyontárgyaik fontosabbak, mint a lelki javak vagy az emberi élet. A birtoklási vágy és az anyagiakhoz való ragaszkodás ma is megkönnyíti az ördög dolgát, hogy embereket tartson megszállva, akik észre sem veszik, hogy rossz úton járnak, eltávolodnak Istentől és elfordítják szívüket segítségre, támogatásra szoruló embertársaiktól. Jézus más lelkületre tanít minket. Ő a pusztai tartózkodásakor visszautasította az anyagi javak, az evilági hatalom és múló dicsőség kísértését. Ő nem a gazdagokat, hanem a „lélekben szegényeket” nevezte boldognak. A gonosz hatalma erős. Ne gondoljuk, hogy nem létezik és ne kicsinyeljük le, mert akkor könnyen hatalma alá kerülünk. A gonosz hatalma erős, de Isten nagyobb hatalommal rendelkezik. © Horváth István Sándor

Imádság: Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!