2024. április 17. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.” Jn 6,35-40

Elmélkedés: A mai evangéliumban tovább olvassuk Jézus beszédét, amelyet a csodálatos kenyérszaporítás után mondott a népnek. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere.” Érdemes odafigyelnünk erre a kijelentésre és elmélyednünk annak titkában. A szentmise Jézus Krisztus áldozata és a mi áldozatunk. A szentmisében jelenvalóvá tesszük az Úr húsvéti áldozatát, azaz önfeláldozó halálát és üdvösségünket eredményező feltámadását, amely áldozathoz a mi felajánlásunkat, áldozatunkat is hozzákapcsoljuk. A szentmisében Jézus jelenvalóvá válik az átváltoztatott kenyérben és a borban, s ezt nem jelképes, hanem valóságos jelenlétnek nevezzük. Az élő, a feltámadt Jézus van jelen az Eucharisztiában. Az élő, a feltámadt Jézus adja nekünk önmagát, osztja meg velünk életét és egyesül velünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. A szentáldozásban valósággá válik életünkben az Úr feltámadása. Az Oltáriszentség hitünk szent titka, amely felülmúlja emberi elképzeléseinket. Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit Isten adhat az embernek, s amiben az ember részesedhet, hiszen benne és általa Isten költözik belénk, Isten él bennünk. Bár szemünkkel az átváltoztatást követően is kenyeret és bort látunk, a hit által elfogadjuk azt, hogy az már nem kenyér, hanem Krisztus valóságos teste, és már nem bor, hanem az Úr valóságos vére. Ne csak imádjuk és csodáljuk az Oltáriszentséget, hanem vegyük magunkhoz minél gyakrabban! © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! A te megelőző és mindent felülmúló szeretetednél nincs nagyobb. Azért jöttél el emberi világunkba, azért lettél emberré és éltél a földön, azért tanítottad az embereket, azért vállaltad a szenvedést és a halált, azért támadtál fel a halálból és küldted el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük a mennyei Atya végtelen szeretetét. Éljen bennünk a te szereteted és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálom életem értelmét. Segíts, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet feléd és embertársaim iránt!