2024. július 16. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Elmélkedés: Ahogyan a tegnapi evangéliumban, a mai részben is kemény hangon beszél Jézus. Természetesen nem harag vagy gyűlölet van a szívében, hanem értetlenség és aggodalom. Nem érti, hogy miért nem tartanak bűnbánatot azoknak a városoknak a lakói, amelyekben sok-sok csodát tett. És aggódik azokért az emberekért, akik sem tanítását hallva, sem csodajeleit látva, nem akarják bűneiket megbánni. Jézus azokkal tud csodát tenni, azokat a betegeket tudja meggyógyítani, akik hisznek benne és kifejezik gyógyító képességébe és isteni erejébe vetett hitüket. A gyógyulni vágyók mindig hittel fordulnak hozzá és kérik segítségét. Igaz továbbá, hogy a csodák és csodás gyógyulások a jelenlévőkben is hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset láttán kezdenek el hinni Jézusban. A csoda egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja lehet a hitnek. Jézus csodáihoz tehát mindig köthető valamilyen módon a hit. Miért korholja Jézus Korozain, Betszaida és Kafarnaum városát? Azért, mert igehirdetése és csodái hatás nélkül maradtak ezekben a városokban. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja az említett városokban élő embereknél. Figyelmeztető szavai nekünk is szólnak, ha mi sem bánjuk meg bűneinket. Bűnbánatot ébreszt-e Jézus szava és jelenléte? © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!