2024. szeptember 22. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” Mk 9,30-37

Elmélkedés: Együttérzés és cselekvés Miközben Jézus Galileán keresztül Jeruzsálem felé halad, útközben igyekszik felkészíteni tanítványait mindarra, ami vele fog történni. Három alkalommal beszél nekik arról, hogy neki szenvednie kell és meg fogják ölni, továbbá megemlíti a rá váró feltámadást. Tanítványai aligha érthették szavait és azok jelentőségét, hiszen meglehetősen érzéketlenül reagálnak. Úgy viselkednek, mintha meg sem hallották volna Mesterük szavait és egészen másról beszélgetnek útközben. Így érkeznek meg Kafarnaum városába, ahol Jézus arról érdeklődik, hogy miről beszélgettek egymással. A megkérdezettek hallgatása nagyon árulkodó. Rögtön megérzik, hogy mennyire méltatlan hozzájuk, akik Krisztus követői, a versengés és az elsőbbségre való törekvés, hiszen Mesterüktől ennek ellenkezőjére, a szolgálatra látnak példát és a szerénységre kapnak ösztönzést. Rövid tanításában most is erre hívja fel figyelmüket Jézus. Például saját küldetésére utal, hiszen ő az, aki mindenkinek a szolgája lett, amikor minden ember megváltása érdekében vállalta a szenvedést és a halált. Soha nem tartott igényt az emberek szolgálatára, hanem ő akarta szolgálni engedelmességével és önfeláldozásával mindannyiunk üdvösségét. Tudom-e a szolgáló Krisztust követni? Kész vagyok-e életemet embertársaim és Isten szolgálatába állítani? A szolgálatra személyesen Jézustól kapunk meghívást. Szent Pál apostol, amikor „gyengeségeivel dicsekszik”, akkor nagyon határozottan Krisztus szolgájának nevezi magát, akinek számtalan fáradtság, fogság, verések és a halálveszély közepette is végezni kell feladatát (vö. 2Kor 11,23). Szolgálatunkat – legyen az papi szolgálat vagy a világi krisztushívők szolgálata – végezzük mindig annak tudatában, hogy Isten hívott meg minket arra, hogy legyünk szolgái ebben a világban. A szolgálat jellemzője, hogy mindig a Szentlélek irányítja. A bölcsesség, a tudomány, a hit, a csodatévő hatalom, a prófétálás vagy az igehirdetés adományát mindenki azért kapja Istentől, hogy másoknak szolgáljon vele, de ezeket az adományokat a Szentlélekkel együttműködve és a Lélek irányításával lehet csak végezni. Az evangélium befejező részében Jézus azonosítja magát a legkisebbekkel: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” Talán szívesebben tekintünk Jézusra úgy, mint a világ urára és a világmindenség királyára, de érdemes óvatosnak lennünk ezekkel a képekkel. Ha ugyanis túlzottan azt kezdjük el hangsúlyozni, hogy milyen végtelen hatalommal rendelkezik, akkor könnyen abba a hibába esünk, hogy az általa alapított közösségnek is ilyen nagy hatalmat kívánunk. De az Egyháznak nem az a küldetése, nem az a feladata, hogy világuralomra törjön, hanem hogy szolgáljon. Ezt a szolgáló lelkületet pedig egyedül a szolgáló Jézustól tanulhatjuk meg, aki azonosította magát a kicsinyekkel, a rászorulókkal. Ha be akarjuk fogadni szívünkbe az Urat, akkor a legkisebbekhez kell fordulnunk, mert bennük él Jézus. Ha azt szeretnénk, hogy lelkiekben növekedjünk, akkor a kicsinyek szolgálatára kell sietnünk. Miként ő is magáénak érzi a mi gondjainkat és látja küzdelmeinket, ugyanúgy nekünk is észre kell vennünk a gyengék, az elesettek, a megsebzett szívűek problémáit. Az evangéliumokban számos esetben rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus együtt érez az emberekkel. Megesik rajtuk a szíve, amikor látja nyomorúságukat. Tanuljuk meg tőle az együttérzést és a hatékony cselekvést! © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Taníts és nevelj minket a szolgálat helyes értelmezésére és gyakorlására! A szolgálat nem jelenthet senki számára kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt, vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. A szolgálatban te vagy tanítómesterünk, aki magad is szolgálni jöttél a világba és üdvösségünk szolgája lettél. Urunk, te azt kéred tőlünk, hogy állítsuk életünket az evangélium hirdetésének szolgálatába. Minden kegyelmi adományt azért kapunk tőled, hogy saját és mások üdvösségét szolgáljuk vele. Köszönjük, hogy életünkkel neked szolgálhatunk és hirdethetjük örömhíredet.