2024. október 20. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Mk 10,35-45

Elmélkedés: Apostoli és szolgáló lelkület Ma, a missziós vasárnapon azokra a papokra, missziós szerzetesekre és szerzetesnőkre gondolunk, akik hazájuktól távol, a világ távoli részein szavukkal hirdetik Jézus tanítását és életükkel tesznek tanúságot hitükről. Azokra a missziósokra gondolunk, akiket mindenhol örömmel várnak, s akiknek az érkezése igazi ünnepet jelent mindenki számára. Azokra gondolunk, s azokért imádkozunk, akik Krisztustól veszik az erőt és a bátorságot feladatukhoz. Mindazok, akik az elmúlt évszázadokban vagy napjainkban vállalkoznak a missziós szolgálatra, magukra vonatkoztatták Jézus szavait: „Menjetek el az egész világra és tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19). Ők megértették, hogy ezek a szavak nem csak az egykori apostoloknak szóltak, hanem személyesen nekik szól e felhívás. Megértették, hogy amilyen mértékben megosztják életüket Krisztussal, olyan mértékben fognak részesedni Krisztus küldetéséből. Megértették, hogy Jézus élete az ő életük és Jézus küldetése az ő küldetésük is. Minden misszió Jézus Krisztustól ered. Ő is küldött volt, a mennyei Atya küldötte ezen a világon, aki mindhalálig ragaszkodott küldetéséhez. Azzal bízta meg apostolait, hogy az általa megkezdett munkát folytassák. A misszióra vállalkozó személyek tudatában vannak annak, hogy küldetésüket személyesen Krisztustól kapták. Küldetése és hivatása minden embernek van, s ezt Krisztussal való személyes kapcsolatunkban ismerhetjük fel. Minden keresztény ember a keresztség szentsége által meghívást kap Istentől arra, hogy szeretetben éljen, törekedjen az életszentségre és szolgálja Isten országát. Ehhez képest többletet, sajátos hivatást jelent, amikor valaki az igehirdetésre, a hit terjesztésére kap meghívást, amelyet Krisztussal és az Egyházzal való egységben végez. A misszió apostoli lelkületet és buzgóságot igénylő tevékenység. Nem csupán arról van itt szó, hogy az első küldöttek szolgálata folytatódik az apostolok utódaiban, hanem arról is, hogy a missziósokban az apostoli lelkesedés, buzgóság él. Ezen apostoli buzgóság nélkül a missziósok esetében inkább csak kényszerű munkáról vagy megélhetési feladatról beszélhetnénk, mintsem Krisztus ügyéért való fáradhatatlan szolgálatról. A Szentlélek közvetíti a küldetést Krisztustól, ő adja az apostoli buzgóságot, és ő segíti a missziót végző személyeket abban, hogy a visszautasítások és üldözések ellenére is hűségesek maradjanak hivatásukhoz. A Szentlélek biztosítja azt, hogy mindazok, akik Krisztus szavaiban felismerték az örök életre vezető tanítást, azt ne tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek és az örök életre vágyakozóknak. Az evangéliumban arról olvastunk, hogy Jézus az apostolokkal együtt úton van Jeruzsálem városa felé, ahol szenvedés és halál vár rá. Jézus tudja, hogy az Atya azt a feladatot bízta rá, hogy az embereket szolgálja és értük adja életét. Engedelmes szolgálata a kereszten teljesedik be. Az apostolok viszont – annak ellenére, hogy Jézus korábban már többször beszélt nekik szenvedéséről – nem értik még, hogy miként fog megvalósulni Jézus uralma. Ők egy dicsőséges eseményre készülnek, s azt gondolják, hogy Isten országa fenséges módon fog eljönni. E dicsőséges uralkodásban szeretne részesülni Jakab és János apostol, akik megkülönböztetett helyet szeretnének maguknak. Jézus válaszol kérésükre. Világossá teszi számukra, hogy tanítványainak nem az uralkodásra kell törekedniük, hanem a szolgálatra. A szolgálatról mondott tanítása valójában a többi tíz apostolnak is szól, akik megnehezteltek két társukra, amely annak a jele, hogy ők is hasonló dicsőségre vágytak, és természetesen szól nekünk is, akiket szintén megkísérthet az uralkodás szelleme. Az Úr arra kéri övéit, hogy a szolgálattal tűnjenek ki, és embertársaik szeretetteljes szolgálatában akarjanak elsők lenni. Ha jogos lehet valamiféle versengés a Krisztus-követők között, az a felebaráti szolgálat nemes versenye legyen. Jézus saját példáját állítja apostolai elé. Ő ugyanis „nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Ahogyan ő egész életét Isten tervének és az emberek üdvösségének szolgálatába állította, ugyanígy kell nekünk is Istent és az embereket szolgálnunk. © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.