2024. november 3. – Évközi 31. vasárnap

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni. Mk 12,28b-34

Elmélkedés: Örökérvényű parancs A társadalmi életet, az emberek egymással való kapcsolatait minden korban törvények szabályozzák, amelyeket emberek hoznak, s amelyek megtartása mindenki számára kötelező. A vallási életet, az ember Istennel való kapcsolatát szintén törvények szabályozzák, amelyek egyrészt Istentől származnak, másrészt emberi parancsok. Isten parancsa a lelkiismeret hangján szólal meg az ember szívében, mintegy belülről irányítva őt a rossz elkerülésére és a jó megtételére. Az emberi törvények nem belülről, hanem kívülről irányítják az ember életét, ismerni és alkalmazni kell őket a mindennapokban. Az ószövetségi időkben és Jézus korában is sok száz törvény szabályozta a vallási életet. Az írástudók különböző csoportjai nap mint nap vitatkozhattak azon, hogy a rengeteg parancs közül melyik a legfontosabb és melyek a kisebb jelentőségűek. Vitáikban, beszélgetéseikben megpróbáltak valamiféle fontossági sorrendet felállítani a törvények között. Jézust is egy ilyen beszélgetésbe akarják bevonni, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Mi volt a kérdező szándéka? Miért kérték Jézustól, hogy mondja el véleményét ebben a kérdésben? Talán be akarták vonni egy vitába, hogy állásfoglalása után beleköthessenek szavaiba, vagy próbára akarták tenni, hogy mennyire ismeri a parancsokat, hiszen egy tanítótól el lehet várni, hogy minden törvényt ismerjen. Ha nem tud felelni egy ilyen kérdésre, azt mondhatták volna neki, hogy ne gyűjtsön maga köré tanítványokat és ne tanítsa őket! E feltételezhető negatív indokok mellett azonban ott lehetett a törvények rengetegében való eligazodás pozitív szándéka is. Jézus szerint a parancsok közül így szól az első: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Majd hozzáteszi, hogy a második pedig az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Mit tartalmaz ez a felelet? A vallási életben meg lehet határozni, hogy mi a legfontosabb törvény, tehát ki lehet emelni egyetlen törvényt, amely felette áll minden másnak. Az adójogszabályok, a környezetvédelmi előírások, a miniszteri rendeletek, a nemzetközi megállapodások és a végtelenségig sorolható különböző szintű jogszabályok rendszerében ez lehetetlen. A vallási életben viszont pontosan tudjuk, hogy mi a legfontosabb. Semmit sem szabad Isten szeretete elé helyeznünk, mert ez az első. S ehhez szorosan kapcsolódik az embertársaink iránt való szeretet. A szeretet kettős irányú parancsa több mint vallási törvény, hiszen nem csupán a vallásosság területét szabályozza, hanem az egyének és a közösségek életét is, Istentől származó törvényi alapot adva az emberi kapcsolatok minden területének. A szeretet legfőbb parancsa örökérvényű, amely nem változik egyik napról a másikra. A világi törvények folyamatos változásával ellentétben ez egy olyan parancs, amely évszázadokkal korábban is érvényben volt és évezredek múlva is érvényes lesz. Amikor Jézus a szeretet parancsát állítja az első helyre, akkor a külső előírás helyett az ember belső világára teszi a hangsúlyt. Teljes szívünkből, lelkünkből és elménkből kell szeretnünk. Minden lehetséges erőnkkel a szeretet megélésére kell törekednünk. A szeretet törvényének ismerete természetesen nem elegendő az üdvösséghez. Ha tudjuk, hogy ezt kéri tőlünk, tanítványaitól az Úr, akkor tegyük is meg kérését! Ha viszonozzuk Isten szeretetét, aki előbb szeretett minket és megvalósítjuk a felebaráti szeretetet, akkor mi sem járunk messze Isten országától. Éljen bennünk mindig a szeretet, hogy egyre közelebb kerüljünk az üdvösséghez! © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit!