2024. december 8. – Advent 2. vasárnapja

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.” Lk 3,1-6

Elmélkedés: A Megváltó jövetelét várva Advent 2. vasárnapján az evangélium pontos időmeghatározással kezdődik. Annak rögzítésével, hogy kik voltak egykor az uralkodók a Római Birodalomban és annak tartományában. Mintha csak egy történelemkönyvet olvasnánk. Tényszerű felsorolása ez helyeknek, időknek és személyeknek, hogy megerősödjön az olvasóban annak tudata, hogy itt most nem mendemondáról fog hallani, hanem megtörtént eseményekről, valódi személyről. Lukács evangélista számára valójában nem a felsorolt uralkodók, a római császár, a helytartó és a fejedelmek érdekesek, hanem Keresztelő János, aki Isten embereként lépett fel. János a pusztában élt, oda kellett mennie azoknak, akik hallgatni akarták őt. Ma lélekben elhagyjuk zajos városainkat és kimegyünk Keresztelő Jánoshoz a pusztába, ahogyan annak idején kivonult hozzá Jeruzsálem, Júdea és a Jordán vidékének népe (vö. Mt 3,4). Kimegyünk hozzá, hogy hallgassuk a pusztába kiáltónak szavát. Felkeressük Jánost a pusztában, mert bűnbánatot szeretnénk tartani és mert Istenhez vezető utat keresünk. Kimegyünk Jánoshoz, mert szeretnénk napjainkban átélni azt, ahogyan az ő korában az emberek a Megváltó jövetelét várták. Keresztelő János életét jelek kísérik. Olyan jelek, amelyek megmutatják számunkra, hogy az ő életében nem az emberi szándékok és nem az emberi akarat a fontos, hanem Isten terve valósul meg. János születésének hírüladásakor apja Zakariás, aki nem hitt az angyalnak, megnémul és csak gyermeke születésekor tud újra megszólalni. Megnémulása figyelmeztető jel számára. János gyermektelen szülők fiaként jön a világra. Édesapja Zakariás, anyja Erzsébet. Mindketten már idősek, ezért emberi szemmel nézve már nincs esélyük, hogy gyermekük legyen. Isten tesz csodát, hogy gyermekük szülessen, s ez a beavatkozás szintén jel. János születésekor az emberek látva, hogy Zakariás újra tud beszélni ezt kérdezgették: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” (Lk 1,66). Mária látogatásakor Erzsébetnél, az Erzsébet méhében lévő János megmozdulva köszönti Jézust, akit Mária a szíve alatt hordoz. Erzsébet ezt mondja: „Az örömtől megmozdult méhemben a gyermek” (Lk 1,44). A felnőtt János élete szintén jel. A pusztában él, „teveszőrből készült ruhát visel, sáskát és vadmézet eszik” (Mt 3,4). A Jordán folyó mellett kereszteli a hozzá érkező embereket. Izajás próféta szavát idézve ezt hirdeti: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” E jeleket látva ma mi is elindulunk Jánoshoz a pusztába. De vigyázzunk! Egy sivatagba nem lehet céltalanul, könnyelműen és felkészületlenül elindulni. A sivatag a végletek helye: az élet és a halál helye. Vagy megtanulunk a körülményekhez alkalmazkodva élni vagy meghalunk. Itt nem lehet útjelző táblák alapján tájékozódni, mert nincsenek, és a térkép sem sokat segít, ha egyáltalán van. A sivatagban a nap állása és a csillagok járása segít az eligazodásban, amelyek sokkal biztosabb jelek számunkra, mint bármilyen térkép vagy útjelző tábla. A sivatagban nem vesz körül minket a hatalmas embertömeg, mint a városokban, de mégsem vagyunk egyedül. Itt alkalmunk van arra, hogy Istenre figyeljünk, akinek a kezében van az életünk. A mennyei Atya évszázadokon keresztül a próféták által készítette fel a választott népet a Megváltó jövetelére. Tőlük tudta meg a nép azt az ígéretet, amely aztán Jézus eljövetelével valósult meg. A prófétai ígéretek és jövendölések korszaka Keresztelő János személyével zárult le. Ő volt az, aki a Messiás közvetlen előfutáraként lépett fel s azt hirdette, hogy már nem kell sokáig várni a Megváltó érkezésére. Napról napra közelebb kerülünk Jézus születésének ünnepéhez. Időben feltétlenül közelebb kerülünk. Vajon lélekben is közelebb kerülünk Istenhez? © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok! Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben! Köszönöm az adventi készület idejét. Adj erőt, hogy nap mint nap előre haladjak a lelki felkészülés útján és találkozhassak veled, az Isten Fiával.