2026. március 28. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt. Jn 11,45-57

Elmélkedés: A mai evangéliumi szakasz már Jézus halálát vetíti előre. A főpapok és farizeusok tanácsot tartanak, mert félnek: „Ha így hagyjuk, mindenki hinni fog benne.” A tekintélyük, a hatalmuk, az általuk képviselt vallási rend forog kockán, ezért meghozzák a döntést: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Kaifás főpap, anélkül hogy tudná, próféciát mond. Nem a saját akarata, hanem Isten szándéka szerint. Igen, Jézus halála „a népért” történik. Érted. Értem. Mindenkiért. Az ő halála nem a politikai logika végeredménye, hanem az isteni szeretet legmélyebb cselekedete az emberek megváltása érdekében. Ő önként áldozza fel életét, hogy mi élhessünk. Ez a kereszt ellentmondása. A legnagyobb igazságtalanság az emberiség megváltását eredményezi. A legmélyebb szenvedés valójában a legnagyobb szeretet. Ebben van a kereszténység igazi ereje, nem a sikerben, hanem az áldozatban. Nem abban, hogy mindent megkapunk, hanem hogy önként odaadunk mindent. Nagyböjt vége felé közeledünk. Már szinte látjuk a távolban a Golgotát. Ma még van időnk kérdezni: vállalom-e a hétköznapok áldozatait? Engedem-e, hogy Jézus szenvedése irgalmas szívűvé, türelmessé, hűségessé tegyen? Ha igen, akkor valóban az ő tanítványa vagyok, aki nem menekülök el a kereszt elől, hanem szeretetből hordozom. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, nehezen értem, hogy a halál lehet az élet forrása. Nehezen fogadom el, hogy a kereszt valójában győzelem. De ha te ezt mondod, akkor hiszek ebben. Taníts, hogy a fájdalomban, a visszautasításban, a magányban, a szenvedésben is meglássalak téged! Taníts meg arra, hogy ne féljek az áldozattól és ne a kényelmes megoldásokat keressem! Add, hogy megértsem: értem vállaltad a szenvedést és értem haltál meg a kereszten!