2026. június 6. – Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.” Mk 12,38-44

Elmélkedés: Jézus nem vádbeszédet mond a gazdag ellen, hanem rámutat arra, hogy milyen nagy különbségek vannak az emberi szándékok között. Egyesek a feleslegükből adnak, látványosan, mások elismerését keresve. A szegény özvegy pedig odalép, és csendben, titokban adja oda mindazt, amije van. Nem a pénzösszeg nagysága számít, hanem a szív bátorsága. Ez a történet nem csupán az anyagi adakozásról szól. Az özvegy magatartása az isteni gondviselésbe vetett hitről tanúskodik. Ő nem számol, nem mérlegel, nem alkudozik: odaadja, ami van, mert tudja, hogy élete nem az anyagiaktól, hanem Isten jóságától függ. Napjainkban sokan hajlamosak arra, hogy a nagyot, a látványosat, a mérhetőt értékeljék. Jézus viszont a láthatatlanba lát bele. Ő azonnal észreveszi azt, ami mások figyelmét teljesen elkerüli. A szeretet mértékét nem a látható cselekedet, hanem a belső áldozat mutatja meg. A szegény özvegy lelkületének ez a titka: adni úgy, hogy közben nem magamat akarom láttatni, hanem Istenre bízom magamat. A két fillér örökre intő figyelmeztetéssé vált. Akinek sok van, mert bővelkedik, talán egy keveset sem ad. De a kevésből is lehet sokat adni. Isten szemében nem a mennyiség, hanem a szív szándéka számít. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te látod az emberi szívek mélyét, ismered szándékainkat és észreveszed a legkisebb áldozatot is. Köszönöm, hogy nem a teljesítmény alapján ítélsz meg, hanem a szeretet alapján, amellyel adakozok. Taníts meg arra, hogy ne a dicséretet, ne az emberi elismerést, hanem a te figyelmedet keressem! Vezessen a szegény özvegy példája, hogy merjek feltétlenül és teljesen bízni benned, még akkor is, ha úgy tűnik, én magam is szegény vagyok! Fogadd el minden kicsiny felajánlásomat, és add, hogy áldássá váljon mások számára!