2026. augusztus 14. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!” Mt 19,3-12

Elmélkedés: A mai evangéliumban Jézust a házasságról kérdezik. A farizeusok provokatív szándékkal fordulnak hozzá: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” A téma akkoriban komoly vitákat eredményezett, mert egyes rabbik szerint a legkisebb ok is elég volt a váláshoz, míg mások szigorúbbak voltak a kérdésben. Jézus azonban visszavezet a kezdethez, Isten eredeti tervéhez: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Ez a válasz túllép a törvényi szabályozáson, a házasság mély értelmének kinyilatkoztatása. Jézus nem pusztán a válás ellen szólal fel, hanem a hűség mellett tesz tanúságot. A házasság, mint szeretetkapcsolat, nem csupán két ember megállapodása, hanem Isten akarata szerinti szövetség az Isten képmására teremtett férfi és nő között. Ezért a hűség nem teher, hanem út: az értelmi és érzelmi fejlődés, a lelki növekedés, az életszentség útja. A szeretet nem idővel megszűnő érzés, hanem életre szóló döntés. Jézus szavai reményt adnak: Isten képes megtartani azt, amit ő kezdett el. Az evangélium második része a nőtlenség vállalásáról szól. Ez nem a házasság leértékelése, hanem az evangéliumi élet egy másik formája. Van, aki a szeretetnek ezt az útját választja: teljes szívvel, osztatlanul Istenre bízza magát, hogy egészen az övé legyen. Ez a hivatás nem jobb vagy rosszabb, mint a házasság, hanem más. Mindkét életállapot az Isten iránti szeretet útja. A kérdés nem az, ki melyiket választja, hanem az, hogy hű marad-e valaki az általa választott életformához. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus Krisztus! Te megmutattad, hogy az igazi szeretet örök és visszavonhatatlan. Erősíts meg minden házastársat a hűség útján, és támogasd azokat is, akik az Isten országáért mondtak le a házasságról! Taníts engem is arra, hogy minden kapcsolatomat a te szereteted fényében éljem meg, őszintén, hűségesen, áldozatra készen! Segíts, hogy döntéseimben mindig téged válasszalak!