2024. február 3. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34

Elmélkedés: Figyelmesség és együttérzés. Ez a két tulajdonság indítja Jézust cselekvésre a mai evangéliumban. Figyelmesség tanítványai iránt és együttérzés a hozzá érkező néppel. A tanítványok nagy utat tettek meg, amíg Mesterük küldetésében jártak. Márk evangélista nem jegyzi le pontosan, hogy napokig vagy hetekig voltak távol, de az kiderül, hogy elfáradtak. Elvégezték első önálló munkájukat. Mesterüktől, Jézustól megbízást és hatalmat kaptak, s munkájuk után most visszatérnek hozzá. Elmondják tapasztalataikat, de ezt csak Jézus tudja meg, az evangélista nem írja le. A néptömeg is jókora utat tehetett meg, amíg a tó partján haladva eljutottak addig a helyig, ahová Jézus és tanítványai elvonultak. Vélhetően itt szoktak megpihenni, s a nép ismerhette a helyet. Ők is fáradtak, kimerültek. Ahogyan az apostolok számára jó volt visszatérni az Úrhoz, ugyanígy a nép is kereste őt, mert hallgatni akarták tanítását. Jézus azonnal felismeri, hogy mire van szüksége a tanítványoknak és milyen vággyal érkeznek hozzá az emberek. Megadja nekik, amire szükségük van, a pihenés lehetőségét és a tanítást. Még a keresztény emberek is hangoztatják időnként, hogy Isten nem törődik velük, nem veszi észre szükséghelyzeteiket. Talán azért tévednek, mert éppen ők nem veszik észre Isten segítségét vagy a helyzet megoldását nem neki tulajdonítják. © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Mi sokszor azt gondoljuk, hogy elég, ha kellő távolságot tartunk ellenségeinktől. Te viszont azt mondod, hogy szeressük ellenségeinket! Mi azt gondoljuk, hogy elég, ha kitérünk azok elől, akik gyűlölnek minket és nem teszünk nekik rosszat. Te többet kérsz tőlünk: tegyünk jót velük! Mi azt képzeljük, hogy elegendő, ha nem szórunk átkot a minket átkozókra. Te sokkal többet vársz tőlünk: mondjunk rájuk áldást! Mi azt gondoljuk, hogy éppen eleget teszünk akkor, ha nem hiszünk a hazug rágalmazóknak és nem viszonozzuk támadásaikat. Te azt kéred: Imádkozzunk értük! Segíts minket, hogy mindig azt tegyük, amit kérsz tőlünk!