2024. február 16. – Péntek

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” Mt 9,14-15

Elmélkedés: A hamvazószerdai evangéliumban Jézus az adakozás és az imádkozás mellett a böjtölésre buzdított minket. Emlékeztetett arra, hogy ne a farizeusok látványos böjtölését kövessük, hanem a mennyei Atyával való közösséget keressük a lemondások és a böjt által. Soha ne arra törekedjünk, hogy az emberek lássák böjtölésünket, mert elég, ha Isten tud arról. A mai evangéliumból úgy tűnik, hogy Jézus tanított ugyan a böjtölés fontosságáról, de ő maga és tanítványai nem böjtöltek, legalábbis nem úgy böjtöltek, ahogyan abban az időben a farizeusok szoktak, illetve az ő gyakorlatukat átvéve Keresztelő János tanítványai. Bár vannak jótékony hatásai szervezetünkre, a böjt mégsem fogyókúra, nem egészségügyi program, amit néhány hétre bevállalunk tavasszal. A böjtölés nem annak igazolása, hogy jó keresztények vagyunk és megtartjuk a böjti fegyelemre vonatkozó egyházi előírásokat. A böjt nem önsanyargatás, amivel önmagunkat büntetjük, mert Isten ezt várja tőlünk. A helyes böjt önmagam fegyelmezése, mégpedig Istenért, a vele való szeretetkapcsolat megújításáért. A böjt azt jelenti, hogy uralkodok kívánságaimon, vágyaimon, érzelmeimen és gondolataimon, uralkodok önmagamon. A böjt által Isten és az ő kegyelme munkálkodik bennem. A böjtöléssel átengedem az irányítást Istennek, hogy valami jót hozzon ki belőlem. © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!