2024. február 28. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.” Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” Mt 20,17-28

Elmélkedés: A szerénység, az alázat, a szolgálat fontosságáról tanított Jézus a tegnapi evangéliumban. Ez a gondolat folytatódik a mai részben Jakab és János apostolok nem éppen szerény kérése kapcsán. A tegnapi üzenet lényege az, hogy ne magasztaljuk, ne dicsérjük önmagunkat, hanem legyünk szerények. A mai evangélium Jakab és János helytelen törekvését mutatja be, amely után Jézus azt kéri a nagyravágyó két apostoltól, minden követőjétől, mitőlünk is, hogy ne uralkodni akarjunk, hanem a szolgáló lelkület jellemezzen bennünket. Az Úr szava így hangzik: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok!” Miért vállaljuk bizonyos élethelyzetekben a szolga szerepét? Miért törekedjünk inkább mások szolgálatára, mintsem a felettük való hatalmaskodásra? Nem lázadunk Jézus kívánsága ellen, csupán természetes vágyunk, hogy megtaláljuk a szolgálat értelmét, ezért tesszük fel ezt a kérdést. Kérdésünkre az Úr világos feleletet ad: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.” Ennél több magyarázatra nincs is szükségünk. Ha Jézus életének lényege a szolgálat volt, akkor nekem, az ő tanítványának, ugyanezt kell megvalósítanom. A szolgálat helyes lelkületét tőle tanulhatom meg. Váljunk naggyá az engedelmességben, az odaadásban és embertársaink szolgálatában! © Horváth István Sándor

Imádság: Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus! Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!