2024. április 19. – Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 6,52-59

Elmélkedés: Áldozni, Krisztus testét magunkhoz venni azt jelenti, hogy közösségre lépünk Jézussal. A szentáldozásban nem egy kis darab testet veszünk magunkhoz, hanem az Úr személyét. Az átváltoztatott kenyérben ő maga, a Feltámadott van jelen, mégpedig nem jelképesen, hanem valóságosan. Ha csupán egy jelkép volna, és nem valóság, nem jöhetne létre vele a közösség. A szentáldozás egy személyes cselekedet a részünkről, a hit cselekedete, és nem egy közösségi cselekedet. Ugyanakkor a szentáldozás közösséget teremt azok között, akik az egy kenyérből táplálkoznak. Figyeljük csak meg, hogy a szentmisében egészen a szentáldozásig a közösség tagjaként veszünk részt és a közösség tagjaival együtt imádkozunk. Többes szám első személyben mondjuk együtt a Miatyánkot, a békerítus is így történik, majd közvetlenül a szentáldozás előtt egyes szám első személyre változik az imádság: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én lelkem.” A szentáldozásban Jézus engem vár. Az én hitemet kéri. Az én szeretetemre vágyakozik. Velem akar találkozni. Engem akar éltetni. Velem akar közösségre lépni. Bennem akar élni. Nekem akarja adni önmagát, hogy elvezessen az örök életre. Személyesen nekem szóló szeretetére személyesen kell válaszolnom. © Horváth István Sándor

Imádság: Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!