2024. augusztus 2. – Péntek

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. Mt 13,54-58

Elmélkedés: A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus nem tesz csodákat Názáretben, mert az ott lakók hitetlenül fogadták, amikor a zsinagógában tanítani kezdett. Arról a városról van tehát szó, ahová az egyiptomi tartózkodás után a Szent Család visszatért, s ahol Jézus gyermekkorát és ifjúságának éveit töltötte egészen nyilvános működésének megkezdéséig, azaz mintegy harminc éves koráig. A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, hiszen gyermekkorától fogva közöttük nőtt fel. Amikor mostani fellépésekor olyan dolgokat tanít nekik, amire nem számítottak, hitetlenkedve csodálkoznak szavain. S amikor hallják a másik városokban általa tett csodákat, akkor meglepődnek, majd megbotránkoznak, mert emberi elvárásaik szűk keretébe nem fér bele Jézus. Csak az embert ismerik, de nem ismerik fel Jézusban az Istent, aki isteni erejével rendkívüli tettekre képes. Ha hiszek Jézus istenségében, nagy csodák történnek velem is. A názáretiek hitetlensége és elutasítása előrevetíti Jézus sorsát. Elítéléséhez és kereszthalálához az vezetett, hogy nem ismerték fel személyében az Atya küldöttét, a Megváltót. Isten egy ideig engedi, hogy az ember átadja magát a hitetlenségnek, az engedetlenségnek, a gonoszságnak. A végső szó, a végső ítélet azonban Istené. © Horváth István Sándor

Imádság: Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig rá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!