2024. augusztus 16. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!” Mt 19,3-12

Elmélkedés: A mai evangéliumi részlet szerint a farizeusok a válással kapcsolatban tesznek fel egy kérdést Jézusnak. A kérdésnek az az alapja, hogy egyes, korabeli törvénymagyarázók, írástudók szerint bizonyos esetekben megengedhető a válás, például a házasságtörés a nő részéről olyan ok lehet, amely alapján elbocsáthatja őt a férje. Jézus az általa adott magyarázatban visszamegy a teremtő Isten eredeti szándékára. E szándék szerint a férfi és a nő egymásért él, egymásnak adják át magukat. Kapcsolatukat Isten köti össze, tehát ha valaki azt bármilyen okból felbontja, akkor a Teremtő akaratát veszi semmibe. Jézus tehát azt tanítja, hogy a házasságot kötött férfi és nő ragaszkodjon egymáshoz és legyenek hűségesek. A házasság célja a Teremtő megdicsőítése és az élet szolgálata. A válás, a házastárs elhagyása olyan bűn, amely megakadályozza e kettős cél megvalósítását. Az evangélium második részében Jézus megemlíti még azt is, hogy a hűséges házasságnál is van tökéletesebb életforma, az Istennek szentelt élet, amely a papságban, a szerzetesi, illetve szerzetesnővéri életben valósul meg. De ez nem mindenki számára adatik meg, hanem csak azoknak, akiket Isten kifejezetten erre hív, akiknek ez a hivatása. Legyünk hűségesek ahhoz a hivatáshoz és életállapothoz, amelyre Isten meghívott minket! © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy a megszentelt kenyér, a te testeddé átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a templomot otthonunkká és a szentmisét igazi ünneppé számunkra. A veled való bensőséges találkozás a szentáldozásban megújítja életünket. Köszönjük, hogy e kenyérben önmagadat adod nekünk. A szentáldozás azt jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben, és a te közösségedhez, az Egyházhoz tartozunk. Újítsd meg a mi életünket azáltal, hogy bennünk élsz!