2024. augusztus 22. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! Mt 22,1-14

Elmélkedés: A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki fia lakodalmi ünnepségére meghívja a vendégeket, de azok közül többen udvariatlanul elutasítják a meghívást. Ezt követően a király mindenkit meghív szolgái által, hogy sokan osztozzanak az ünnepi örömben, olyanokat is, akik alacsonyabb társadalmi helyzetük miatt nem is gondolhatnának arra, hogy valaha is részt vegyenek egy ilyen eseményen. Ez a példabeszéd is azt tanítja, hogy Isten meghívása az üdvösségre minden embernek szól, abból senki sincs kizárva. Isten azonban nem korlátozza senki szabadságát, a meghívást vissza is lehet utasítani, ennek azonban az lesz a következménye, hogy az illető végképp elszakítja magát Istentől és az ő szeretetétől. A példabeszéd kapcsán érdemes elgondolkodnunk Istennel való kapcsolatunkon. Isten részéről felém is elhangzik a meghívás, hogy éljek vele, mert ez teszi teljessé, boldoggá az életemet. Ez a megszólítás, meghívás nem az én érdemem, hanem Isten jóságának köszönhető, aki minden ember felé meg akarja mutatni szeretetét. Ő nem akar kényszeríteni senkit, engem sem, hanem szabad akaratot ad. Ha bűneim koszos ruháihoz ragaszkodom, könnyen elveszíthetem az üdvösséget. Ha pedig elfogadom hívását, magamra kell öltenem a lelki tisztaság ünneplő ruháját, azaz nekem is tennem kell azért, hogy eljuthassak az üdvösségre. © Horváth István Sándor

Imádság: Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más „rosszal” próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!