2024. szeptember 23. – Hétfő

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé. Lk 8,16-18

Elmélkedés: A mai evangéliumi részben Jézus egy rövid példát mond a lámpáról, amelyet olyan helyre tesznek, ahonnan az egész házat bevilágítja. Szent Márk írásában ennél a példánál a lámpa a lényeges, amely Krisztus tanítását jelképezi. Eszerint az Úr tanítása nem maradhat rejtve, hanem mindenkihez el kell juttatni annak világosságát, igazságát. A Lukács szerinti változatban viszont nem a lámpa, hanem az azt meggyújtó és központi helyre helyező személy áll a középpontban. Ezek szerint Krisztus az, aki elhozza az emberek számára a hit és az üdvösség világosságát jelentő tanítást. Ő a próféta, aki megtérésre hívja az embereket. Ő a Mester, akinek életformáját megtanulják tanítványai. Ő a gyógyító, aki nem megy el a betegek mellett, hanem irgalmasságot tanúsít irántuk. Ő a törvények hiteles magyarázója, aki szavával és példájával tanítja az isteni parancsokat. Ő az Úr, akinek átadják életüket azok, akik követésére vállalkoznak. Ő a magvető, akinek szava jó magként hull mindazok szívébe, akik az örök életre vágyakoznak és elindulnak az üdvösség útján. Ő a tanító, aki újszerű módon mutatja be az Istennek tetsző életvitelt. És immár ő a fény hordozója, az emberek megvilágosítója, aki a bűn sötétségéből és a hitetlenség homályából az igaz élet és a hit világosságára vezeti az embereket. Az evangélium fénye és Krisztus személye az én számomra is utat mutat az üdvösségre. © Horváth István Sándor

Imádság: Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csendes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!