2024. szeptember 28. – Szombat

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől. Lk 9,43b-45

Elmélkedés: A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a gyógyítások láttán csodálattal tekintenek a tanítványok Jézusra, főként igaz ez az ördögűző csodákra. Ez a csodálat az elismerésnek és az elfogadásnak a jele a tanítványok részéről. Nem értik ugyan még, hogy milyen hatalom, erő birtokában képes Mesterük ilyen cselekedetekre, de örülnek a gyógyulásoknak. Az evangéliumi beszámolók szerint a nép ugyanilyen csodálattal hallgatja szavait, s részese a számos gyógyításnak. A vallási vezetőkön kívül mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel vannak mellette, mert lenyűgözi őket hatalma, amellyel tanít és gyógyít. Különleges erejét nem arra használja fel, hogy uralmat szerezzen magának, nem is akar vele ártani senkinek, hanem mindenütt jót tesz, hogy ezzel jelezze az irgalmas Isten jelenlétét, odafordulását az emberek felé. Ugyanakkor a mi Urunk azzal is tisztában van, hogy a lelkesedés nem fog örökké tartani. Amikor a nép vezetői ellene fordulnak és az életére törnek, sokan el fognak tőle fordulni azok közül, akik most szívesen hallgatják. Mert szenvedésének és halálának látása már nem ébreszt bennük csodálatot. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és együttérzés szükséges már ide, valamint mindenekelőtt bűnbánat. Vajon eljutok-e a csodálattól az őszinte bűnbánatig? © Horváth István Sándor

Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!