2024. október 14. – Hétfő
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.” Lk 11,29-32
Elmélkedés: Az elmúlt héten olvastunk Jézusnak arról a csodájáról, amikor egy néma emberből kiűzte az ördögöt. A gyógyítás után egyesek égi jelet követeltek tőle, amivel bizonyítja, hogy ő a Messiás. A mai evangélium bevezetésében róluk beszél Jézus, s mindjárt helyteleníti is követelésüket, mert az hitetlenségüknek a kifejezése. „Gonosz nemzedéknek” nevezi mindazokat, akiknek nem elég a számos csoda, hanem újabb és újabb bizonyítékokat kérnek. Hallgatói számára Jézus felidézi Jónás próféta alakját az ószövetségi időkből. Jónás azt a megbízást kapta Istentől, hogy Ninivébe menjen és a város bűnös lakosságát bűnbánatra szólítsa fel. A város lakói megfogadták szavát, bűnbánatot tartottak, aminek hatására Isten visszavonta fenyegetését és nem pusztította el a várost. Jónás próféta fellépéséhez hasonlóan Jézus is megtérést hirdet kortársai számára. A bűntől való elfordulás és Isten törvényeihez való visszatérés a feltétele annak, hogy valaki be tudja fogadni Isten országát. A megtérést hirdető Jézus a jel, de személyét nem fogadja el mindenki. Prófétai jelként korunkban is elhangzik a bűnbánatra való felszólítás. Odafigyelünk-e Isten küldötteire és az ő szavukra? Megszívleljük-e Isten üzenetét? A bűnbánatra az az Isten kér, akit megbántok bűneimmel és aki kész irgalmasan megbocsátani nekem. © Horváth István Sándor
Imádság: Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az Ige szolgálatára. Add Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésük által felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!