2024. november 15. – Péntek

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.” Lk 17,26-37

Elmélkedés: Jézus a végső időkről tanít a mai evangéliumban, amely időszak ítéletet fog jelenteni az emberiség számára. Szavai szerint nem mindenkinek fog jót hozni ez az isteni ítélet: „az egyiket felveszik, a másikat otthagyják” – mondja. Isten majd azt teszi mérlegre, hogy az egyes emberek hogyan válaszoltak meghívására, elfogadták-e irgalmát és kegyelmét. Az üdvösségre szóló meghívást Jézus Krisztus közvetítette az emberek felé, akinek önfeláldozó kereszthalálában az isteni irgalmasság és szeretet a legnagyobb fokát éri el. Isten szabadságot ad nekünk, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk Fiát, mint Megváltót. Szabadon döntünk arról, hogy a világosság fiaiként akarunk-e élni Isten országában, vagy a gonosz sötét uralmát engedjük érvényesülni magunkon. Személyes felelősségét senki nem ruházhatja át másokra, döntésünkért és annak következményeiért felelősséggel tartozunk. Az Emberfia végső eljövetelekor egyesek Istentől az üdvösségben részesülnek, mások viszont kénytelenek lesznek azt nélkülözni, mert tulajdonképpen önmagukat zárják ki belőle azzal, hogy elutasítják a Megváltót, Jézust. A könnyelműek nem gondolnak az örök életre, ők csak ebben a világban keresik boldogságukat. Az elbizakodottak azt gondolják, hogy mindenki az üdvösségre fog jutni, nekik ezért nem kell semmit sem tenniük. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka. Ha valaki földi élete során Istennel él, a túlvilágon is Isten közelében lehet, az ő jelenlétében élhet, ez a mennyország. © Horváth István Sándor

Imádság: Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok.